- Tehát erről beszélt Tomas! - mondta Vilu.
Ekkor oda jött hozzá egy fiú.
- Hello. Új vagy? - kérdezte Violettát.
- Szia, igen... illetve nem.
- Bocsi, de nem értem... mi a neved?
- Violetta. Nem járok ide. Sajnos. Ismered Tomas-t?
- Azt hiszem most tesztelik, egész jól táncol!
- Óóó... tényleg? És megy neki az éneklés?
- Nem tom. Miért?
- Mindegy.
- Aha.
- Megyek. - mondta Vilu
- Jó.
- Ja csak, hogy tudjam, mi a neved?
- León vagyok.
- Aha. Szia
- Szia!
Violetta úgy érezte ideje lenne felhívni Tomas-t.
- Mi van, Violetta?
- Én is ezt kérdezem tőled!!!!
- Mi a baj?
- Az, hogy miért vagy velem ilyen?
- Mert találkozok a barátnőmmel!
- Mi van?!?! - kérdezte teljesen összezavarodva Violetta.
- Semmi.
- Én azt hittem, hogy szerelmesek vagyunk! - és elkezdett sírni Vilu.
- Ömmm... igen, éppen ez az...
- Mi?
- Beléd vagyok szerelmes és ezért szakítok majd Carolinával!
- Jaj, bocsáss meg... tényleg... 1000 bocsi!
- Semmi. Nem akarsz beiratkozni a Studio-ba?
- Nem hinném, hogy apa engedné...
- Kár.
- Hát ja. Tényleg! Fölvettek?
- Azt még nem tudom, sajnos.
- Aha... Van valami érdekes?
- Nem nagyon.
-Akkor megyek! Ha persze nincs ellenedre!
- Menj, majd még beszélgetünk!
- Igen, szia!
Vilu boldogan ment haza. Miután beért a házba "kedves" fogadtatásban részesült.
- VIOLETTA! MI AZ, HOGY CSAK ÚGY ELMÉSZ ITTHONRÓL! EZÉRT NEM KAPSZ CICÁT! EZT AKARTAD? HM? - mondta nagyon mérgesen az apja.
- Apa, bocsi :(
- Nincs bocsánat! 2 napi szoba fogság!
- De.....
- TÜNÉS!
Violetta teljesen letörve indult föl a lépcsőn. Angie kócosan háló ingben köszönt neki.
- Bocsi, de mennem kell! Így is késésben vagyok! - és a nem létező karórájára pillantott - Te aludjál csak!
- Jó... hova is mész?
- Studioba, gyönyörű épület! Komolyan! El vigyelek?
- Apa nem engedné meg...
- Majd beszélek a fejével :)
- Hát... sok sikert!
Angie csodával határos módon rá szedte Germant, hogy engedje el Violettát vele elmenni valahova.
- Köszi, hogy rábeszélted!
- Nincs mit! Siessünk, gyorsan nehogy elkéssünk!
Miután beértek Agnie elment és ott hagyta Vilut evvel a feltéttelel: 10 perc múlva vissza jön akkor ott lesz a kapuban. Ám Violetta makacs volt és kicsit körül nézett. Teljesen ámult milyen szép ez az iskola! Mindenki táncolt, zenélt vagy épp zenét hallgatott. Egyszer csak valaki kérdezi tőle, hogy:
- Ki vagy? Mit nézelődsz? Na?
- Violetta vagyok...-de itt elcsuklott a hangja mivel egy szőke szúrós tekintetű lány nagyon fürkézte.
- Jó, nem érdekelsz- és elment.
Violetta nem értette ezt a csajt. Ám megint megszólították:
- Szia, új vagy?
- Nem járok ide. - monda
- Akkor miért vagy it...
- Nyugi már Fran! Szia a nevem Camilla, az ő neve pedig Fran!
- Aha, az én nevem Violetta!
- Jó a ruhád! - jegyezte meg Fran.
- Hogy, hogy nem jársz ide? Tök coool ez az isi!
- Apa, bizti nem engedné! - mondta szomorúan Vilu
- Legalább próbáld meg! - bíztatta Camilla.
- Úgy is rossz a hangom :( és még nem táncoltam
- Ha ilyen pici az önbizalmad nem sokra viszed - avatkozott bele a szőke csaj a beszélgetésbe.
- LUDMI!!! NE SZÓLJ BELE OK?
- Kis szöcském nyugi - oktatta ki Frant - bocs Vilu, hogy olyan csúnyát mondtam rád! Csak Leon flörtölt egy csajjal!
- León?
- Nem hallotad még ezt a nevet? Vagy mi?
- De, sőt ismerem is! Bocs mennem kell! Sziasztok!
- Szia!
- Szia!
- Ne feledd, ha dívát keresel itt leszek! - szólt neki Ludmilla.
Angie megdicsérte, hogy nem mozdult el és ezt mondta:
- Nem jössz be pár órára?
- De.
Hipp-hopp már kezdődött az óra!
- Sziasztok!
- Jó napot! Agnie énektanárnő!
- Most Violetta nézi meg az iskolát, úgy, hogy mutassuk megneki mit tanultunk!
Egyszerűen csodálatosan énekeltek! És közben elképzelte, hogy milyen jó lenne most Tomassal...
- Violetta!
- Mi? Ö... bocsánat... tessék?
- Most énekelj Ludmillával! - és oda adta neki a szöveget Angie.
- De én még nem énekeltem!
- Akkor próbáld meg! - bíztatta Angie.
- Hát jó.
Violettának gyönyörű hangja volt!
