- Violetta!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
- Ömmm... jó napot!
- Tegezz nyugottan!!! Az én nevem Angie!
- Aha... és honnan ismersz?
- Én vagyok a nagynénéd!!!
- Aha... bocsánat... khmm... bocsi, de menem kell!
- Hát jó - mondta lehangoltan- szia!
- Szia... Angie!
Ám Angie követte a házáig. Violetta bement, és látta, hogy a mostohaanyja elviharzik, méghozzá egy bőrönddel! Végre elutazik! - gondolta magában Violetta.
- Kicsim! Nem tudsz egy jó nevelő nőt? - kérdezte az apja.
- De! Úgy hívják Angie!
- Oh, remek! Fölhívnád míg én elintézem ezt a fontos telefon hívást?
- Persze!
De Violetta gyorsan kiviharzott, hogy megkeresse Angie-t. Azonnal bele is botlott.
- Szia Angie! Lennél a nevelőnőm?
- Hát... tudod...
- Akkor igen? Rendben! Gyere!
- Apa!!! Itt az új nevelőnőm! Úgy hívják, hogy Angie!
- Jó napot Angie! Fönt van a szobád! Vilu mutasd meg neki!
- Itt van a szobád Angie!
- Köszi, de mondani szeretnék valamit...
- Mit? - kérezte Violetta és German egyszerre.
- Hhhh... én Violetta... nagynénje vagyok...
German csak nézett rá.
- Miért lenne baj?! Hehe, hiszen ez csodálatos! - de igazából nem örült neki.
- Öhhh... jó éjt apu, jó éjt Angie!
Mitán befeküdt az ágyába föl hívta Tomast:
- Szia, Tomas! Nem zavarlak?
- Nem, mi az?
- Talál... Találkozunk...
- Kivel találkoztál?
- Én is! Mikor?
-Azt nem tudom.
- Bocsáss meg, de mennem kell, majd beszélünk, szia!
- Szi... - de már letette a telefont.
Violetta nem értette miért volt ilyen fura vele Tomas. Ezt be is írta a naplójába.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése